Volt már olyan, amikor úgy érezted, hogy egy negatív spirálban vagy, amikor egyik rossz után jön a másik és te egyszerűen nem tudsz fellélegezni belőle?
Én pontosan egy ilyen érzés után találtam rá a jógára. Nagyon nehéz időszakban voltam, mind mentálisan, mind egészségügyileg. Orvosról orvosra jártam, hogy kiderüljön mi bajom van, de mindig csak valami újat tettek hozzá, megoldás nem érkezett. Ekkor már lelkileg is nagyon el voltam fáradva, közben elveszítettem a nagymamámat, véget ért egy hosszú kapcsolatom és belekezdtem a PhD képzésbe is. Ekkor már a pánikrohamok az életem részévé váltak és fogalmam sem volt, hogy hogyan fogok kijönni belőle.
Az egyik alkalommal bekerültem a sürgősségire, ahol azt mondták, hogy oké írnak fel nyugtatót és akkor szedjem azt, majd jobban leszek. És ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, hogy na biztos, hogy NEM. Elkezdtem saját magammal foglalkozni és ekkor javasolta nekem valaki, hogy kezdjek el jógázni, mert az majd nagyon jót fog tenni. El is kezdtem otthon online videókra gyakorolni, de valahogy nem igazán értettem, hogy most minek kellene történnie. Ráadásul annyira pörgős voltam, hogy a napom minden percét betábláztam és az óra végi relaxációt egyszerűen időpazarlásnak éreztem… de úgy voltam vele, hogy oké majd a futások után jó lesz ez ilyen nyújtásnak.
Majd egyszer csak eljutottam egy csoportos órára, ahol teljesen ledöbbentem, hogy oké hát mégis történik itt valami ezeken az órákon. Nem tudtam megmagyarázni, de onnantól kezdve nem volt megállás. Egyre több órára jártam és egyre több időt fordítottam arra, hogy megfigyeljem saját magamat és nem csak megfigyeltem, de elkezdtem megismerni a testemet, a jelzéseket, amiket adott és akkor kezdtem el rájönni, hogy az a nagyon sok minden egészségügyi probléma a stresszes, egészségtelen életmódomból származik. Nem ettem normálisan, nem aludtam eleget és egy pillanatot sem pihentem.
Szóval amellett, hogy a jóga számos fizikai előnyt adott, elindultam egy mentális fejlődésen is. A legelső dolog, amit észrevettem magamon az volt, hogy sokkal türelmesebb vagyok. Majd elkezdtem lelassulni, már meg tudtam engedni magamnak, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor nem csinálok semmit. És elindultam az önismeret útján.
Milyen szépen hangzik ez és gondolhatnánk, hogy akkor ez most egy happy enddel záródik és minden szuper. Ami alapvetően így is van, de az az igazság, hogy azt gondolom, hogy ha elindulsz egy ilyen úton, annak nem lesz vége, viszont én erre már nem tekintek problémaként. A változás az életem részévé vált, de már nem ingok ki benne annyira, mint régen. Megtanultam, hogy a változás mindig valami újnak a kezdete. Megtanultam elfogadó lenni saját magammal és másokkal szemben is. Nem akarom már senkire sem ráerőszakolni a véleményemet, mert elfogadom, hogy mindenkinek megvan a saját igaza. A testem jól van, ez sem egy állandó dolog, de ismerem már annyira, hogy tudom értelmezni a jelzéseit és arra megfelelően tudok reagálni.
Összegezve, egy csodálatos utazáson vagyok, amióta a jóga útjára léptem, nem tudom neked megmondani a tuti, de abban biztos vagyok, hogy ha elindulsz ezen az úton közelebb kerülsz saját magadhoz és közelebb kerülsz egy belső harmóniához, békességhez.
